Csütörtök reggel még kihagytam Ajay vinyásza óráját. Pont egy hete is iszonyúan brutálisnak tűnt, bár kétségtelenül látványos visszatérést jelentett volna a Sthalam8-be. Bár mára már terveztem jógázást, mivel az egy hét kihagyás eléggé kinyírta a derekamat és a hátamat. A matracainkat valami nagyon kemény anyaggal tömték ki, biztos már eleve úgy gondolták, a jógások megindultak a fakírrá válás útján, ezért a beton puhaságú alvómatrac az ideális.
Szabi továbbra is lázas, néha lemegy a láza, de aztán megint felszökik az égbe. Vizes türülközőket tekergetek a végtagjaira, diktálom belé a vizet, gyümölcslevet és teát. Kiadtam az ukázt: ha holnapra nem esik le a láza, és tér vissza a normál hőmérsékletű egyedek közé, hussanunk az Apollóba, és ET őt is megbökögetheti a furcsán hajló ujjaival.
Reggel tehát jógáztam egy kicsit, majd átmentem a Sthalam8-be, ahol Prakesh személyes bankárunkként is funkcionálva váltott nekünk egy kis pénzt, illetve leszervezett egy kocsit szombatra. Úgy tervezzük, hogy meglátogatunk pár templomot Mysore közelében, egy napos kirándulás formájában. A jógasála mindenese egyben túraszervezőként is működik.
Majd kiélhettem vásárlási mániámat, és kicsit kóvályogtam a környék legnagyobb bevásárló központjában. Vettem egy csomó olyasmit, amit egy betegeskedő is jóízűen felfal, majd visszakocogtam megnézni a kis elesettet. Hiába lóbáltam a kólát és a Pringles-t az orra alatt, nem nagyon akart enni. Végül egy kis keksz, paradicsom, sajt kombó volt a nyerő, a helyi kajákkal nem kísérletezek.
Ebéd után kis szunya, majd riksába pattantam, és átmentem Gokulamba, a Mystic Schoolba, most hatha jógára. A csuklóim nem pöpecek a szokásos jógához, ezért gondoltam, hogy az emelgetés mentes hatha biztosan be fog jönni.
Jai Prakesh, a helyi jógatanár másképp gondolta. Először kiszedegette az első sorozat (számára) kedvenc ászanáit, majd megspékelte pár mókás kis ászanával a második sorozatból. Az egész eléggé megkavart gyakorlás, fejenállással középtájt, lélegzés csak normálisan, bandhákat nem kell tartani. Ja, és persze beletaposott minden olyan ászanába, amiről úgy gondolta, megy az nekem, csak valamilyen lányos szerénységből nem akarom úgy megcsinálni, ahogy ő azt szeretné.
Lehet, hogy csak a pár év ashtangázás teszi, de ég és föld a két gyakorlás. A hathához képest az ashtanga egy intelligens, kiforrott rendszer, ahol egységet alkot a mozgás, a légzés, a drishti. A pózokat ellenpózok követik, de hát ti is tudjátok, miről beszélek. (Aki nem, az próbálja ki!)
Holnap azért még visszamegyek még egy hathára, a Mystic School ugyanis nem dől be olyan szemfényvesztéseknek, mint holdnap, amikor nincs gyakorlás. Hátha holnap kiviláglik, mi a jó a hathában. Kár lenne egy gyakorlás után magvas következtetéseket levonni.
Orsi, 2009. szeptember 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése