Szülinap

Jó kis napra virradtunk, ma volt a shála második szülinapja, Ajay már napok óta pörgött, mint egy túlmozgásos mókus. A buli hivatalosan négykor kezdődött, de Szabit visszarendelte 11re, hogy segítsen. Csak találgattunk, hogy miért kell órákkal korábban megjelenni, aztán megegyeztünk: valószínűleg ilyenkor végzik el a szokásos éves nagytakarítást és más ház körüli munkákat is, mint pl. a veteményes felásása, a termek kimeszelése stb. A tanítványok úgysem mernek nemet mondani.

De előtte visszaugrottunk az Apollóba, hát ma iszonyú sokan voltak. Az én szerencsétlen túlhajszolt dokimhoz kb. húszan jutnak be óránként. Majdnem másfél órát vártam amíg a színe elé kerültem, és elmondtam neki, hogy minden rendben, nincs láz, izületek szuperek, mikor jógázhatok? Még két nap pihi, sok víz.

Tehát először pénteken lehetne – de péntek holdnap, mindenki lustizni fog. Marad jövő hét eleje. Mostanra amúgy mindenki megbetegedett valamiben itt: hihetetlen, néha úgy érzem magam, mintha valami kutatólabor kísérleti telepén lennék. Lázasan csillogó szemmel kóvályog mindenki, változatos egyéb kisérőtünetekkel. Bárkivel le lehet állni beszélgetni egy kicsit a betegségéről. Ennyit az edzett, egészséges immunrendszerű jógikról.

Szabi koradélután visszajött, elmondta, hogy virágokat kellett felfűzögetnie. Férfias munka. Négyre visszamentünk, de ez indiai négy óra volt, tehát kb. fél ötkor kezdődött minden. Addig csacsogtunk az ismerősökkel. Ajay befutott, majd átvedlett fehér lepedőbe és a meghívott pap segítségével puját tartottak. A végén mindenki kapott magára egy kis füstöt, egy nagy lánggal égő mécsesből, meg egy kis piros pöttyöt a homlokunkra.

Persze nem csak a tanítványok voltak itt, sőt. Mi alkottuk a kisebbséget. Hanem az összes szomszéd az utcából, rokonok, ismerősök, az alkalmazottak rokonai stb. Mindenki a legszebb ruhájában feszített, rohangáltak a kiskölkök körbe-körbe.

Aztán egy gyönyörű hangú lány énekelt, egy kisfiú szerintem egy védikus himnuszt darált le szanszkritül, majd jógabemutatók kezdődtek. Kb. tíz bemutató volt, mindenki nagyon szép bonyolult ászanákat villogtatott, a második - harmadik sorozat környékéről. (Nem jógás barátaink kedvéért: mi már három éve az első sorozatot gyűrjűk.)

A jógabemutató után még egy rövid kirtan Ajayjal, nagyon szép kellemes hangja van. Ő maga is bevallotta, hogy időhúzás céljából kornyikál itt velünk, a kinti sátorban ugyanis csúszásban voltak az étellel foglalatoskodók.

Közben derekasan rázendített az eső, elvégre monszun van, ilyenkor eső dukál. Jó ötlet volt a sátor, valamennyire védett az esőtől, de Szabira így is nagy cseppekben hullott az eső. Thali volt, azaz kaptunk egy nagy tiszta fémtányért, és arra pakolták a kupac rizst, curryt, édességet, salátát, ezt, azt, meg fejenként két palacsintaszerű cuccot. Nagyon finom volt.

Aztán Ajay körbejárt, és lelkünkre kötötte, fel ne merjünk szívódni, mert külön nekünk hívatott egy együttest, hegedűkoncert lesz. Persze mind szeretünk hozzá járni jógázni, ezért visszamentünk zenét hallgatni. Szerintem ritka jó kis koncert volt. Három zenész, meg két kisérő technikus alkotta az együttest. A zenekar vezetője hegedűn játszott és énekelt, balra tőle tabalán, jobbra pedig vizeskannán játszott a másik két zenész. Játszottak klasszikus dalokat, meg vidámabb, mulatósat is. Az indiaiak felszívódtak kajálás után, úgyhogy tényleg nekünk szólt a zene.

Jó kis tömény nap volt, a végén még leszerveztünk egy kis pénzváltást, majd hazakocogtunk aludni.

Orsi, 2009. szeptember 1.