Félelem és reszketés Mysoreban

Amilyen hévvel beindultak a dolgok tegnap, ugyanolyan hirtelenséggel változtak meg, legalábbis számomra. Az esti levezető Mysore-i easy rider még simán ment, bár már akadtak gyanús morgások, de betudtam a délelőtti lencselevesnek, hiba volt. Hazatérés után rögtön lefeküdtem, hogy a reggeli órára fitten keljek, hamar sikerült is elaludni. Ezek után kezdődött az utazás. Először arra ébredtem, hogy fázok, nincs para, póló fel, kicsit vissza is aludtam. Majd arra ébredtem, hogy továbbra is fázom, sebaj, van egy vastagabb pokróc, amit a kecóhoz adtak, és eddig nem nagyon volt gusztusom hozzányúlni, ez persze most nem számított, magamra terítettem. A következő ébredésnél már gyanús volt ez a fázás dolog, de még mindig volt egy pulcsim, amit felvehettem, mondanom sem kell, hogy nem segített. Innentől kezdve az éjszaka enyhébb didergés és erősebb féléber álomszerű állapotban telt, összefüggéstelen dolgokat álmodtam, és nem tudtam, hogy mikor vagyok ébren, Donnie Darko ehhez képest Grimm mese. Azt álmodtam, hogy kint szakad az eső, és kirohanok beszedni a kimosott ruhákat, persze másnap kiderült, hogy nem csak álmodtam, a vihart leszámítva. A reggeli müezzin (az itteni mecsetek nem csak történelmi emlékek) tudatosította bennem, hogy hol vagyok, átvánszorogtam Orsihoz, mondtam neki, hogy üdvözlöm Ajayt, de ha szíjat hasítanak a hátamból, ma akkor se… folytattam otthon a vizionálást, aminek csak Orsi óra után hazaérkezése vetett véget. Igazi szemfüles módjára megállapította, hogy valami nem stimmel, és belém tolt egy rubophent. Ennek szerencsére meglett a hatása, és amolyan trainspotting-os effektekkel a felszín fölé emelkedtem.

Miután valahogy összeszedtem magam, átmentünk a Mandalába reggelizni, Orsinak mindig jó huzata van, most két gyümölcssalátát tolt le, némi tojásrántottával megnehezítve, én egy zabkásán nyammogtam végig. Elmondta, hogy az órán se volt mindenki százas, ketten menet közben kioldalogtak, ő pedig több gyakorlatot is kifelejtett a sorozatból, szerencsére Yoko, a mellette gyakorló nyolc éves kislány mindig buzgón figyelmeztette a hiányosságaira. A Mandalában megtudtuk, hogy most amúgy is valami vírus tizedeli a jógásokat, meglepő módon lázzal jár, gondoltam sebaj, ezen én már túl vagyok. Visszavánszorogtunk a szállásra, ahol Orsi kidőlt, én pedig egy kis olvasás után folytattam pszichedelikus kalandozásaimat, aminek egy következő löket vetett véget. Egyébként mivel anyukám az egészségügyben tevékenykedik, ipari mennyiségű gyógyszert hoztam, a mennyiséget és az állapotomat a kép hűen adja vissza.

Délután a testhőmérsékletemről a bélműködésemre terelődött a hangsúly, így nem nagyon hagytam kihűlni a wc-deszkát. Egy normálisabb pillanatomban Orsi megígértette velem, hogy bemegyünk a központba és megnézünk néhány boltot, és én felelőtlenül rá is bólintottam, úgyhogy a következő pillanatban már a motoron robogtunk. A boltban természetesen nem sokat bírtam és diszkréten jeleztem Orsinak, hogy nekem lassan lejár az időm, így rohantunk is a motorhoz. A térkép dolog továbbra sem oldódott meg, így egy rosszul eltalált kanyar után már megint nem tudtuk hol vagyunk, és ez ismét egy újabb meglepetést hozott: kiderült, hogy Mysore-ban, egy a francia katedrálisokat is megszégyenítő monstrum leledzik, erre bizonyos tudományágakban azt mondanák, hogy téridegen. Sokat nem tudtunk nézelődni, mert amint elmúlt az indiai közlekedés okozta adrenalin hatása, rögtön jelezte a testem, hogy mért is pucoltunk el olyan gyorsan a boltból. Úgyhogy vissza az adrenalin forrás sűrűjébe, jó néhány vargabetű után végre feltűnt egy ismerős kereszteződés, és véget értek kínszenvedéseim.

Este Orsi nagyon rendes volt, csinált gyomorkímélő vacsorát: paradicsomos tészta, a körülményekhez képest egész finom lett. Nem gondoltam volna, hogy ilyen házias, már csak a cuccaim rendszeres mosására kell rávennem. Végül még meggyőzött, hogy fogadalom ide vagy oda, egy kis gyomor fertőtlenítés sosem árt, és már tekertük is le a sombrerot a tequilás üvegem tetejéről…

Amint látjátok a mai nap eseményeit leginkább a szervezetemben rendellenesen kialakuló kémiai folyamatok határozták meg, és kevésbé a külvilág eseményei. Már lassan éjfél van, optimistán felhúztam az órát 5:45-re. Természetesen bevettem egy csomó bogyót, hátha valamelyik kivezet a mátrixból.

Végezetül felrakok egy képet arról a házsorról, ahol egy-egy szoba a miénk, a hely puritánsága miatt Orsi nemes egyszerűséggel elnevezte halálsornak…

Szabi, 2009. augusztus 25.