A második nap reggele is enyhe kómában telt. Az időeltolódás lehet a ludas, de úgy ébredtünk, mint akit agyonvertek. Bár tízre levajaztunk egy találkozót egy lakásdílerrel, kb a megbeszélt időpont előtt öt perccel ébredtünk. Szabi parázott kicsit, de megnyugtattam: tizenegyokor is pont olyan jók leszünk.
Kis kóválygás után megtaláltuk a kecót, persze sehol senki. Az emeleten húsz pár cipő és egy csomó kimosott jógáscucc árulkodott a lakókról. Itt lakott korábban István, aki egy évet töltött Indiában ashtangát tanulva, jelenleg pedig már tanítja is Pesten. Nos ő ódákat zengett a házról és az előző hajnali menekültszállások után nagy reménnyel szívünkben próbáltunk szobát szerezni. Belebotlottunk egy oroszos akcentussal beszélő csajba, Stephanie-ba, aki csak egy szóval jellemezte a kiadandó szobát: crap. Kiderült István óta felhúztak még egy emeletet, szokásos indiai körültekintéssel. Az egyik jelenlegi lakó épp egy matracon kómázott, a nappaliban. Mert még ott is jobb, mint fenn…
Stephanie amúgy Shantallát javasolta, ezért átkocogtunk a Mandalába. Shantalla tök rendes volt, pattogós stílusban mondta, hogy van itt két szoba a szomszédban, így fél órán belül fedél került a fejünk fölé. A ház valószínűleg szerzeteseknek készült eredetileg, jelenleg jógik lakják az apró cellákat. A lehúzós hotel után persze megváltás, de ide valóban csak aludni meg zuhanyozni járnak az emberkék.
Ebéd a Mandalában, ahol Szabi megint a szokásos béna stílusában választott az étlapról. Igazából mindig azt rendeli, ami a lap tetejétől öt centire található (eddig jut el az olvasásban a rendelés idejére). Jutalma nem maradt el: párolt káposztát, sárgarépát és rizst ehetett. Nagy volt amúgy az élet a kávézóban, egy francia horda megszállta a várost és a törzs pár tagja a Mandalában bandázott.
Miután kiderült mi nem beszélünk franciául (Szabi lapított), és nem Sheshadrihoz fogunk járni a franciák elveszítették az érdeklődésüket. A következő órácskában még vacakoltunk a blog beindításával, illetve megismerkedtünk Mysore leginkább elkényeztetett macskájával, Fluffyval, aki boldog kismamaként járt körbe-körbe, egy kis fülvakargatásért. Amúgy profi koldus a macska, ha úgy érzi van valamid, ami neki is jó lenne, szívszaggatóan nyervog.
Bár felmerült, hogy kéne egyet jógázni, a rozsdás izületek átmozgatására, végül elvetettük az ötletet. Inkább visszamentünk a hotelbe, kicsit lazultunk még majd átköltöztünk új szobácskáinkba. A hotel egyik mindenese bepasszírozta az összes bőröndöt és hátit egy motoros riksába, majd a lelkes vezető beindította járgányát és megindultunk. Persze nem a jó irányba, hanem talán Madras felé. Kb 5 perc lelkes döcögés után kicsit aggódni kezdtünk, majd egy pirosnál a bácsi kezébe nyomtuk a cetlit, a Mandala címével. Elég sokáig kellett tanulmányoznia, meg angolul sem beszélt sehogy, de aztán végül rájött, a sálába szeretnénk menni. Megérkezéskor szerényen mosolyogva ránkbízta a viteldíjat. Mi elég lúzerek vagyunk ilyesmiben, de értékeltük az éjszakai városnézést, ezért elégedett mosollyal távozott a bácsi.
A szobák felületes délelőtti megszemlélése azzal járt, hogy csak most szembesültünk vele: se lepedő, se takaró. Ezért elindultunk shoppingolni. Öreg este lett már mire mindent beszereztünk, de nagy élményekkel lettünk gazdagabbak: biztonsági őrök nézik, hogy tényleg az van-e nálunk, amit kifizettünk. Nagy mázlink volt, hogy a blokkot nem nyomtuk be automatikusan egy kukába, különben ez a beszámoló a mysore-i fogházból tudósítana.
Másnap hajnali kelést terveztünk be, ezért korán ágyba bújtunk.
Orsi, Mysore, 2009. augusztus 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése