Szabi még megkapta a mai (szombati) napot, hogy gyógyulgasson, a mára tervezett kirándulást átpakoltuk jövő szombatra. Az indiaiak nagy életművészek, nekik szinte minden nap hétvége, de most nagyon belecsaptak: péntek ugye holdnap volt, ilyenkor az ashtangik nem gyakorolnak, szombaton van tradicionálisan szabadnap, vasárnap reggel pedig aki akar, elmehet jógázni, de nincs tanár. Mi tehát pár napot legálisan henyélhettünk, orvos adott róla papírt, hogy kriplik vagyunk. Holnap már el fogunk menni gyakorolni, délután szinte kötelező az Ajay-féle backbending (hátrahajlás) órán a részvétel. Szabi nem tudom, hogy oldja meg, mert kis csúszással, de holnap elkezdi Vinay Kumarnál is a spéci hátrahajlásos tanfolyamot, így ő elég intenzív napnak néz elébe.
Ma elmentünk megnézni a gyümölcs- és virágpiacot. Banánból körülbelül húszfélét láttam, és különféle nyálcsordító kinézetű gyümölcsöket is. Úgy tűnik itt érdemes körülnézni, ha parfümöt akarunk venni, vagy karpereceket (ez itt nagy divat). Sajnos egy csomó emberke azzal foglalkozik, hogy mindenfajta bizbaszt próbál rásózni a zizibb turistákra, így ránk is. Ezért gyakorlatilag futólépésben megtettünk két kört a piacon, majd kimenekültünk a helyről. Találtunk egy jó kis könyvesboltot is, elég jó könyvválasztékkal, én elhoztam egy pránajámáról szóló könyvet, Szabi csak vegetált, aztán bevallotta: kicsit gyenge még ahhoz, hogy teljes erőbedobással menjünk mindenfelé, és talán jobb lenne, ha az eredetileg betervezett múzeumot máskor ejtenénk meg. Ezért hazajöttünk, a jógi lefeküdt egy picit, én meg ajurvedikus masszázsra mentem.
Gondoltam az öregessé vált izületeimet és izmaimat majd rendbeteszi egy alapos, ámde kényeztető masszázs. Nos jött egy aprócska kis ürge, bementünk a Mandala masszázs termébe, közölte, hogy hányjam le magamról a göncöket, és elkezdődött a majd egy órás tortúra. Az eleje még rendben volt, fejmasszázs, majd nyak és hátmasszázs. Aztán közölte, hogy feküdjek hasra, és komolyan nekilendült a masszázsnak. Megtalált minden sajgó izmot, letapadást, idegpályát, izületet, és nem volt könyörület: keményen nekiugrott, mintha hadjáratot folytatott volna. Bevallom: kicsit sikoltozgattam, meg sírdogáltam is, de azért mindent összevetve jó masszázs volt.
Szabi annyira nem volt elájulva, azt mondta, hogy neki is az utolsó perc tetszett a legjobban, amikor a kis ürge végre befejezte. Ekkorra már elég éhesek voltunk, de mindketten lesápadtunk, ha arra gondoltunk, hogy curryt együnk akármivel. (Két hét kicsit eltöltött az indiai ízekkel). Átrobogtunk tehát Gokulamba, hogy valami nyugati étkezdét leljünk. A végén a Pizza Hut-ban kötöttünk ki. A megrendelt vegós pizzák elég törpécskének bizonyultak, de a végén kiderült: ennél több nem is kell a boldogsághoz. Jóllakva, álmosan tértünk haza, az indiai viszonylatban méregdrága pizza isteni volt.
Orsi, 2009. szeptember 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése