Búcsú bucsú hátán

A csütörtöki nap nekem nem lesz a kedvencem. Nem a vinyásza óra tett taccsra, hanem az a tudat, hogy lassan fogjuk a motyót és indulunk haza. Itt egy tanár, aki nap mint nap a verejtékedben tocsog, és igazít, az egész sála kedves, és mindenben segít – ehhez hozzá lehet szokni, furcsa lesz a jövő héttől a mindennapi kis mókuskerék. Nem ordítanak majd a fura madarak, ha tehenet akarok látni, vidékre kell mennem, és ott sem a közlekedési csomópont közepén szunyókál a Riska. (Itt rendszeresen felmásznak az úttestet elválasztó fűvel borított, magasabb, gyöpös részre, és ott meditálnak az élet nagy kérdéseiről. Észbontó.) Meg is borultam kicsit az órán, ki kellett mennem sírdogálni egy kicsit. Szabi csak mocskosul röhögött, amikor megtudta, hát igen, ilyen a jó barát.

Délután visszamentünk Ajayyal utolsó pár szót váltani, ugyanis pénteken újhold lesz, remek lógási lehetőség. Tehát nincs hivatalosan tanítás, ezért majd Sheshadrihoz ugrunk el, aki másképp számolja a holdat, és nála nem pénteken van a holdnap. Ajay megdicsért minket, hogy milyen lelkes, meg komoly tanítványok vagyunk, kapott tőlünk egy pici Patandzsali szobrot ajándékba, aminek tényleg örült, és be is pakolta Krisnamacsárja képe alá. Szeretettel vár minket vissza, ellátott pár jó tanáccsal a gyakorlással kapcsolatban.

Persze a vinyászán van mit dolgozni, de tanultunk pár új dolgot, ami mindkettőnk ugrálásait majd hatékonyabbá teszi. Felhívta a figyelmet arra is, hogy ne felejtsünk el belelazulni a pózokba, mert ott kezd el működni a jóga. Egy kicsit beszéltünk arról is, mi a következő lépés, ha már a gyakorlás kezd összeállni.

Aztán hazakocogtunk, Szabi elrobogott a kis mazochista hátrahajlítgatós tanfolyamára, én pedig úgy döntöttem, kihagyom az esti gyakorlást, a reggeli ugrálás sokat kivett belőlem. Szabinak jól sikerült a búcsúelőadása: ugyan Vinay apró segítségével, de megérintette a saját tappancsait hídban. Le a kalappal. Miből lesz a cserebogár. Feldobottan jött haza, és azóta is csak ígérgeti, hogy mindent megmutat, amit Vinaynál tanult.

A jól sikerült nap levezetéseképpen elmentünk a Mahes Prasadba, ahol megint chilis paneer-t rendeltünk. Nincs mese: addiktív a csípős íz, és a bundás, kisütött sajt, paprikás szószban úszkálva eszméletlenül finom. Az eddigi legjobb kiszolgálást kaptuk, a kaja pontosan és gyorsan érkezett, nincs mese: végre megtanultunk rendelni és a menüben is otthonosan tájékozódunk. Az adagokkal is képben vagyunk, így nem esszük magunkat rogyásig. Úgy készültünk, hogy háromnegyed ötkor kelünk, ezért nem sokat vacakoltunk, hanem gyorsan ágyba rogytunk.

Orsi, 2009. szeptember 18.