Vasárnap reggel könnyű kis levezetésképp elmentünk a 6.30-as gyakorlásra. Ilyenkor nincs tanár, a megfáradtabb tanítványok ezért gondosan ellógják ezt az órát. Minket az elmúlt pár hét megtanított: minden nap ajándék, amikor nem hentergünk valamilyen lázas betegségben, ezért gondosan kihasználjuk az itt töltött időt.
A Sthalam8-ben múlt héten újra nyílt a kávézó, eszelősen finom kajákat készítenek, és olcsóbb, mint a Mandala. A reggelink általában valamilyen zöldséges rántotta, vagy zabkása gyümölccsel, esetleg banános palacsinta. Gyakorlatilag minden nap itt kezdjük a reggelt, a nap második étkezése pedig az esti gyakorlás utánra esik. Vacak egy kicsit, mert jobb lenne 6 magasságában vacsizni, de az indiai mentalitás más: sok étterem van, ahol 7-ig, 7.30-ig nem is készítenek normális ételeket, csak snackek közül lehet válogatni. Ezek közös jellemzője: csípősek, általában úsznak a vajban, és mire befejezed, gyöngyözik a homlokod.
Délután háromra backbending óra volt betervezve, én mindenfajta gyengeségek miatt eddig még nem vettem részt Ajaynek ezen az óráján, pedig nagyon jó volt. Egészen más, mint a többi óra, kimondottan a gerinc különböző szakaszainak a megnyitására specializálódik. Hátrahajlásoknál nagy problémát jelent, hogy sok ember a dereka alsó szakaszával próbálja teljesíteni a penzumot, mivel ez az egyik legmozgékonyabb gerincszakasz. Mivel ennyire mozgékony, sérülékeny is, viszont a bandhák helyes tartásával védeni lehet ezt a részt. Ajay órája fergeteges volt, a végén kézen álltunk, ami nagy mumus, bár talán az egyik legkönnyebb (és szerintem legmókásabb) tevékenység, amit egy órán csinálni lehet.
Jóga után én újabb ajurvédikus masszázsra mentem, ezúttal harmadik szem masszázsra. Lekhánt legszívesebben becsomagolnám, és valahogy hazavinném: aranyból van ennek a srácnak a keze, a masszázs után mondtam is Szabinak, hogy nézze meg: milyen frankón csillog az aurám. Szerdán még egyszer átmegyek hozzá, elmondta, hogy ő nem a „széttéplek és összeraklak” típusú masszázst csinálja, hát nagyon remélem, mert az előző ajurvédikus teljes testmasszázs eléggé fájósra sikeredett.
Vasárnap lévén elmentünk elefántnézőbe a palotához, megint ki volt világítva, és most a változatosság kedvéért a felvonulásban akadt teve, kicsicsázott tehénke és a szokásos ló. Teljes erőbedobással készülnek a Dasara fesztiválra az itteniek, ez egy kicsit olyan, mintha nálunk összevonták volna a Mikulást, Karácsonyt és Újévet megdobva még pár extra nappal. Majdnem 10 nap fieszta, vasárnap reggel például a királyi palota kertjében 108 napüdvözlet lenyomásával kezdődik a fergeteges népünnepély. Aki csatlakozna, húzzon valami fehéret magára, és uccu. Minden este kivilágítják a palotát, elefántos felvonulás keretében körbehurcolják a város védőszentjét. Ja, és az egész várost kivilágítják, erre már napok óta készülnek, minden kereszteződésbe lámpafüzéreket húztak. Koncertek, néptánccsoportok, egyéb kulturális események váltogatják egymást. A helyiek talán azért vannak ennyire lázban, mert náluk nem szokás szabit kivenni és nyaralni menni. Valószínűleg egész évben ez az egyetlen alkalom, hogy kicsit lazíthatnak.
A természet is készül a nagy eseményre, napok óta komoly esőfelhők gyülekeznek esténként. Vasárnap egész éjjel zuhogott az eső, csapdostak a villámok, komoly áramszünet volt hétfőn is. Hétfő reggel a változatosság kedvéért úgy zuhogott, mintha dézsából öntötték volna. Szabi dörömbölésére ébredtem, aki nem érzett magában elegendő lelkierőt a 6.30-as kezdésre. Mások is voltak így, ezért a 8 órás csoport tömve volt, pár ember kiszorult a mellék szobácskákba gyakorolni, ami azért nem nagy élvezet.
Gyakorlás után vásárolgatni mentünk. Már előző nap is fosztogattuk az egyik jógás boltot, ahol a kétségbeesett eladó megpróbált nekünk pár luxuscikk számba menő kasmírsálat eladni. Elmagyaráztam neki, hogy mi tulajdonképpen barbárok vagyunk, kár ránk vesztegetni a legszebb darabokat. Lehetne ingeket és ruhákat is varratni, ami elég olcsó, de Szabi elmondta, hogy ő már megvarratta pár éve Thaiföldön az öltönyét, amivel kihúzza élete végéig. Viszont sok jógás könyvet viszünk, valószínűleg kézicsomagban.
Este én jógázni mentem a Mandalába, ahol most Chitananda tanít, egy nagyon kedves, finom energiákat mozgató jógatanár. Én az esti gyakorlás híve vagyok, reggel még minden izmom és izületem merev, este viszont sokkal több mindent meg tudok csinálni. Chitanadának is megvan a saját metódusa, ő például három napüdvözlet A-val, és B-vel nyit, minden egyes napüdvözlet után szamaszthitiben elénekeljük a nap szútra vonatkozó részét. Chitanandának annyira szép a hangja, hogy énekesnek is elmehetne, így aztán nagyon kellemesen kezdődnek az órák. Aztán persze az első sorozat, a szokásos mysore-i stílusban. Az ő igazításai nagyon finomak, nem passzíroz bele a pózba, hanem nagyon enyhén, de kitartóan addig tartja rajtam a kezét, amíg el nem értem azt a pózt, amit ő jónak ítél meg. Az órák elég oldottak, azaz a tanítványok csacsognak óra előtt, de én úgy vettem észre: ez nem változtat az óra jellegén. Mindenki becsületesen végigcsinál mindent, és menet közben már amúgy sem nyikkan meg senki.
Miután Szabi is visszakeveredett az ő kis privát kínzásáról, újabb bevásárló túrát ejtettünk meg, ezúttal Prakesh segítségével, aki elvitt minket egy parfümdílerhez. Sajnos félreértettük egymást, mert én frankó kis parfüm olajokat szerettem volna, itt pedig elémpakolták az otthon is kapható parfümöket. Következő megállónk egy ingnagykereskedés volt, ahol Szabi beruházott két pofás kis darabba, mint mondta: az otthoni árak ötödéért. Ezután újabb kulináris élvezetek vártak ránk: csilis szósszal, paprikával kisütött sajtkockák, gombás-zöldborsós curry, illetve sajt curry, rizs, naam. Persze azt hittük, nem vállaltuk túl magunkat, de kiderült: kb. öt ember lakhatna jól abból a kajából amit rendeltünk. Gyakorlatilag öt perc alatt jól laktunk, így a maradékot becsomagoltattuk. A mellékelt képeken is jól látszik, mi volt a tegnapi vacsoránk.
Orsi, 2009. szeptember 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése